Festő.
Somogysom, 1867 - Budapest, 1940
A nagybányai művésztelep egyik alapító tagja.1882-1884 között a budapesti Mintarajziskolában Székely Bertalan és
Lotz Károly tanítványa volt.
1886-ban a müncheni Akadémián Hackl-nál, majd Párizsban a Julian
Akadémián tanult.
Erősen hatott rá Bastien Lepage és Dagnan-Bouveret művészete. 1892-ben Ferenczy
Károly társaságában visszatért Münchenbe, ahol Hollósy Simon
köréhez csatlakozott. 1893-ban festette a Nihilisták sorsot húznak c.
nagy feltűnést keltő realista festményét (Déri Múzeum). 1894-ben
Egyiptomban járt. 1896-1909 közötti nagybányai korszakában a művésztelep Ferenczy
Károly által meghatározott, plein-air törekvésű ágához kapcsolódott.
1896-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette
(Holdfelkelte, Völgyben, Tavaszi kirándulás). Része volt a nagybányai
iskola megalapításában és célkitűzéseinek propagálásában. Az 1902-ben alakuló Nagybányai Szabad Festőiskola egyik vezető tanára.
Az itteni évek korszakának csúcspontját jelentik. 1904-ben
a Fraknói-díj elnyerésével Rómában töltött egy évet, hazatérte után
gyűjteményes kiállítást rendezett. 1906-tól megváltozott stílusa, a
realista plein air törekvéseket dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei
váltották fel. 1907-ben a kecskeméti művésztelep vezetője lett, itt
festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a Kecskeméti Kaszinó
homlokzatát díszítő műve (1912) és a Tavasz ébredése (1913), amely
nagy aranyérmet kapott. 1911-től 1918-ig a kecskeméti művésztelep vezetője, egyben szabad iskolája volt.
1915 körül lezárult stilizáló, dekoratív kecskeméti korszaka. Alföldi
tájképein ismét a realisztikus megközelítés felé fordult. Később a
Balaton vidékén eleinte barokkosan mozgalmas, majd egyszerűségre
törekvő, valósághű képeket festett.
Itthon és külföldön számos díjat nyert. A MIÉNK (Magyar
Impresszionisták és Naturalisták Köre) és a Szinyei Társaság tagja
volt. A
háború után a Balatonnál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű
előadású, valósághű tájképeket festett. Tanítványai között volt Kassák Lajos, Kmetty János és Uitz Béla is.
* LÁZÁR Béla, Iványi-Grünwald Béla, (Az Ernst Múzeum Művész Könyvei, 2), Budapest, Ernst Múzeum, 1921. * IVÁNYI-GRÜNWALD Béla, Tizenkilenc kép, Gyoma, Kner Izidor, 1932. * SELINKO Géza, Iványi-Grünwald Béla (1867-1940), Novisad, Urania, é. n. . * TELEPY Katalin, Iványi-Grünwald, (A Művészet Kiskönyvtára, 106), Budapest, Corvina, 1976. * TELEPY Katalin, Iványi-Grünwald Béla, Budapest, Képzőművészeti, 1984.