Festő.
Somogysom, 1867 - Budapest, 1940

A nagybányai művésztelep egyik alapító tagja.1882-1884 között a budapesti Mintarajziskolában Székely Bertalan és Lotz Károly tanítványa volt. 1886-ban a müncheni Akadémián Hackl-nál, majd Párizsban a Julian Akadémián tanult. Erősen hatott rá Bastien Lepage és Dagnan-Bouveret művészete. 1892-ben Ferenczy Károly társaságában visszatért Münchenbe, ahol Hollósy Simon köréhez csatlakozott. 1893-ban festette a Nihilisták sorsot húznak c. nagy feltűnést keltő realista festményét (Déri Múzeum). 1894-ben Egyiptomban járt. 1896-1909 közötti nagybányai korszakában a művésztelep Ferenczy Károly által meghatározott, plein-air törekvésű ágához kapcsolódott. 1896-tól Nagybányán a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (Holdfelkelte, Völgyben, Tavaszi kirándulás). Része volt a nagybányai iskola megalapításában és célkitűzéseinek propagálásában. Az 1902-ben alakuló Nagybányai Szabad Festőiskola egyik vezető tanára. Az itteni évek korszakának csúcspontját jelentik. 1904-ben a Fraknói-díj elnyerésével Rómában töltött egy évet, hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. 1906-tól megváltozott stílusa, a realista plein air törekvéseket dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel. 1907-ben a kecskeméti művésztelep vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a Kecskeméti Kaszinó homlokzatát díszítő műve (1912) és a Tavasz ébredése (1913), amely nagy aranyérmet kapott. 1911-től 1918-ig a kecskeméti művésztelep vezetője, egyben szabad iskolája volt. 1915 körül lezárult stilizáló, dekoratív kecskeméti korszaka. Alföldi tájképein ismét a realisztikus megközelítés felé fordult. Később a Balaton vidékén eleinte barokkosan mozgalmas, majd egyszerűségre törekvő, valósághű képeket festett. Itthon és külföldön számos díjat nyert. A MIÉNK (Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre) és a Szinyei Társaság tagja volt.  A háború után a Balatonnál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű előadású, valósághű tájképeket festett. Tanítványai között volt Kassák Lajos, Kmetty János és Uitz Béla is.
* LÁZÁR Béla, Iványi-Grünwald Béla, (Az Ernst Múzeum Művész Könyvei, 2), Budapest, Ernst Múzeum, 1921. * IVÁNYI-GRÜNWALD Béla, Tizenkilenc kép, Gyoma, Kner Izidor, 1932. * SELINKO Géza, Iványi-Grünwald Béla (1867-1940), Novisad, Urania, é. n. . * TELEPY Katalin, Iványi-Grünwald, (A Művészet Kiskönyvtára, 106), Budapest, Corvina, 1976. * TELEPY Katalin, Iványi-Grünwald Béla, Budapest, Képzőművészeti, 1984.